Az elpusztult budapesti fürdőkről szóló sorozatomnak ebben a részében az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának (EMG) sashalmi telephelyén létesült egykori strandjáról lesz szó.

Az 1950-ben létrehozott gyár 1952-ben költözött a főváros XVI. kerületébe, Sashalomra. Az EMG elektromos és nem-elektromos mennyiségek mérésére szolgáló készülékeket gyártott. Készültek itt fénymérők, generátorok és orvosi vizsgálókészülékek egyaránt.

Termelésük hamar felfutott, és ez együtt járt a gyáregységek bővülésével, ennek következtében pedig a dolgozói létszám növekedésével is. A legsikeresebb időszakban körülbelül 3000 ember dolgozott itt.

Ennek a nagy népességnek munkásjóléti intézkedésként strandfürdőt nyitottak a gyár területén. A XVI. kerületben, a gyár központi épületéhez közel, a Pirosrózsa és a Cziráky utca sarkán 1959-ben alakították ki a hidegvizű, csak nyáron üzemelő strandot. A bejárat a Cziráky utca felől nyílott – akárcsak ma is.

A telek hosszanti oldalán alakították ki a földszintes öltözőépületet, ahol a fürdőzők ruháikat tudták elhelyezni.

Az öltöző melletti térségben épült meg a 25x15 méteres strandmedence. Mélysége 0,9-2,2 méter között váltakozott. A gyerekek részére sekély 5x4 méteres kismedencét is készítettek, közvetlenül a nagymedence mellé, az öltözőhöz közel.

A gyárat - és vele együtt a strandfürdőt is - a rendszerváltás következtében számolták fel. A medencék a gyár felszámolása után még hosszú ideig megvoltak – gaz nőtt bennük, és illegális szemétlerakóként működtek, majd 2007-ben egy üzemcsarnok épült a medencék helyére.

Mára erősen megváltozott a telek külseje. Munkásjóléti funkcióját, az EMG-vel együtt felszámolták. Ma már csak az egykori klubépület és a hosszan elnyúló öltöző áll, persze teljesen más funkcióval: kisebb- nagyobb cégek telephelyéül szolgál.

Eredeti hangulatát a terület teljesen elvesztette, a medencék felidézéshez nagy képzelőerő szükségeltetik…

A cikket a freeblogon is megtalálja: EMG strand

Budapest hidegvizű strandjainak sorsa a rendszerváltáskor nyereségességük, helyesebben annak hiánya miatt megpecsételődött. Tízhez közelít azon strandok száma, amelyekben még a nyolcvanas években jelentős fürdőélet folyt, de ha ma fel akarjuk keresni, csak komoly terepmunkával érünk el eredményt. Vannak köztük olyanok, amelyek még romokban fellelhetők, de számos strand már csak egykori térképeken és a kollektív emlékezetben létezik, mert a területre egy teljesen eltérő funkciójú épületet építettek, s az egykori medencére, napozóágyakra és pancsoló kislányokra már semmi sem utal. A most induló sorozatban ezeket az egykori strandokat keresem fel.

A cinkotai fürdőtársulat 1928-ban jött létre. A strand területén eredetileg egy természetes tó volt, amely sokáig a Gödöllői-dombság nyugati nyúlványairól érkező, hirtelen lezúduló csapadékvíz összegyűjtésére és lóúsztatásra szolgált.

Ezeket a vizeket a strandtól nem messze eredő Caprera-patak szállította a későbbi strandmedencébe.  A patak idegenül hangzó nevét Batthyány Ilonától, a mártír miniszterelnöknek, Batthyány Lajosnak a lányától kapta, aki a közelben lakott, és aki nagy tisztelője volt Garibaldi olasz szabadsághősnek. Caprera szigetét pedig Garibaldi kapta az olasz államtól  ajándékba.

A strand 1950-ben került a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésébe. Területe 2,3 hektár. E terület közepén helyezkedik a hosszúkás, szabálytalan alakú, romos medence.

A strandot a hetvenes évekig a Caprera-patak látta el vízzel. Nyílt árokban folyt a fürdőig, kavicsszűrőn keresztül ömlött a medencébe, majd az elhasznált fürdővíz illetve a túlfolyó víz a Szilas patakba folytatta útját.

A környezet fokozottabb beépítése miatt szennyezetté váló patak helyett alternatív vízlelőhelyet kellett keresni, ezt 1977-ben két bő vízhozamú kút fúrásával oldottak meg.

A rendszerváltást követően a strandot a Fővárosi Fürdőigazgatóság eladta, mivel hidegvizű strandként nem vehette fel a versenyt az egész évben üzemelni tudó létesítményekkel. Magánkézben üzemelt még egy ideig, azután elkezdődött csendes pusztulása azzal, hogy horgásztóvá alakították, később pedig a Suzuki Ász tárolt itt autókat.

Az egykori strand területén lévő öltözők lebontásra kerültek, alapfalaik, egykori helyük beazonosítása már olyan színtű feladat, mint Aquincum feltárása volt a XIX. században!

A medencét és a parkot, amelyben egykor játszótér, napozó, és focipálya volt, visszahódította a természet. Ott jártamkor egy bakcsó repült fel a medencéből, vagy legalábbis abból, ami a medencéből megmaradt…

A cikket a freeblogon is megtalálja:Lóúsztatótól a Suzuki Ászig