Mindannyian ismerjük Szent István lovas szobrát a budai Várban. Könnyű felidézni a király alakját, ahogy délcegen ül a lován, kezében kettős kereszt, fején glória.

A szobor talapzatát jelentő márványtömb – ami egyébként a Halászbástyát és a Mátyás-templom újraépítését elkészítő Schulek Frigyes munkája - számos furcsaságot és titkot rejt, amelyeket – a szoborral ellentétben – kevesek ismernek.

A szobor felállításának gondolat 1863-ban fogalmazódott meg először, amit országos gyűjtés követett. Ez azonban nem járt sok sikerrel. Végül a milleniumi ünnepségek alkalmával az országgyűlés alkotott törvényt a szobor állami költségen történő felállítására.

A szobor elkészítésével Stróbl Alajost bízták meg. Stróbl maximalista volt, igyekezett a szobor minden részletét élethűen elkészíteni. Emiatt a folyamat tíz évig tartott. Ha a középkorkutatás valamilyen új felfedezést tett a tárgyi emlékekkel kapcsolatban (például kiderült, hogy milyen típusú kengyelt használtak), akkor a művész az új eredménynek megfelelően igyekezett a szobrot átalakítani.

Persze, ha Stróbl ilyen aggályos volt a korhűséget illetően, akkor kérdés, hogy vajon miért került István fejére glória, és miért viseli azt a koronát, amely István életében még nem is létezett? – kérdezhetnénk. A válasz az, hogy a megrendelő kormány elvárásainak is engedni kellett.

A téglalap alakú márvány talapzat négy oldalán István életéből láthatunk jelenteket domborművek formájában. Mivel Stróbl Alajos humoráról híres ember volt, a nagy király életét megörökítő jelenetek szereplőit saját baráti köréből választotta ki. Így járt el István szobrának talapzatát jelentő márvány domborművek megformálása alkalmával is. Abban a korban ezzel a szokásával egyáltalán nem volt egyedül. (Például Feszty Árpád is saját családtagjairól mintázta az általa készített körkép főbb szereplőit, sőt önmagát is megjelenítette a festményen nem kisebb személyként, mint maga Árpád fejedelem!)

Az első domborművön Istvánt látjuk, balján Gellérttel és Imre herceggel, aki – apjával ellentétben– nem visel glóriát, pedig később őt is szentté avatták. A szélső alak alszik, a király trónusa alól két kutya dugja ki a fejét.

 
A legtöbb figurát (18 alakot) felvonultató kép közepén a térdeplő István látható, egy a maihoz nagyon hasonlító koronával. A kettős keresztet tartó papi személy Liszt Ferenc vonásait kapta, akit Stróbl nagyon szeretett. A koronázást végző egyházi személy Rauscher Lajos grafikus, a szobrász barátja. A közvetlenül mögötte álló pajzsra támaszkodó alakot Alpár Ignác építészről mintázta, aki a városligeti Vajdahunyad várának tervezője. Őt Thaly Kálmán, Wekerle Sándor, Fadrusz János, és Hauszmann Alajos hasonmásai követik. Az imára kulcsolt kézzel álló nő a művész anyját, a trónuson ülő Gizellát, István feleségét pedig az uralkodó Ferenc József felesége, a népszerű Sissi testesíti meg.

A következő domborművön a térdeplő alak a templommakettel Schulek Frigyes vonásait, a pap pedig ismét Rauscher Lajos vonásait viseli. A paptól balra csuhában mintha Lotz Károlyt látnánák, az utána következő személyben pedig maga Stróbl Alajost fedezhetjük fel. A dombormű másik oldalán egy méretes fenyőtobozt rágcsáló mókus ül, ami a szerző felvidéki származására és az ottani fenyőerdők mókusaira utal. Stróbl a Magas-Tátra lábainál, Lipótújváron született.

 A Bécs hódolata kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, de István vereséget mért rá, és tíz évre elfoglalta Bécset. Az István előtt hódoló alakot Karl Lugerről Bécs híresen magyarellenes polgármesteréről mintázta. A bal szélső, az előtte álló tegeze mögül kileső alak pedig Munkácsy Mihály festőművész arcát kapta.

A cikket a Freeblogon is megtalálja az alábbi linkre kattintva:
Szent István időutazása