Budapest hidegvizű strandjainak sorsa a rendszerváltáskor nyereségességük, helyesebben annak hiánya miatt megpecsételődött. Tízhez közelít azon strandok száma, amelyekben még a nyolcvanas években jelentős fürdőélet folyt, de ha ma fel akarjuk keresni, csak komoly terepmunkával érünk el eredményt. Vannak köztük olyanok, amelyek még romokban fellelhetők, de számos strand már csak egykori térképeken és a kollektív emlékezetben létezik, mert a területre egy teljesen eltérő funkciójú épületet építettek, s az egykori medencére, napozóágyakra és pancsoló kislányokra már semmi sem utal. A most induló sorozatban ezeket az egykori strandokat keresem fel.

A cinkotai fürdőtársulat 1928-ban jött létre. A strand területén eredetileg egy természetes tó volt, amely sokáig a Gödöllői-dombság nyugati nyúlványairól érkező, hirtelen lezúduló csapadékvíz összegyűjtésére és lóúsztatásra szolgált.

Ezeket a vizeket a strandtól nem messze eredő Caprera-patak szállította a későbbi strandmedencébe.  A patak idegenül hangzó nevét Batthyány Ilonától, a mártír miniszterelnöknek, Batthyány Lajosnak a lányától kapta, aki a közelben lakott, és aki nagy tisztelője volt Garibaldi olasz szabadsághősnek. Caprera szigetét pedig Garibaldi kapta az olasz államtól  ajándékba.

A strand 1950-ben került a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésébe. Területe 2,3 hektár. E terület közepén helyezkedik a hosszúkás, szabálytalan alakú, romos medence.

A strandot a hetvenes évekig a Caprera-patak látta el vízzel. Nyílt árokban folyt a fürdőig, kavicsszűrőn keresztül ömlött a medencébe, majd az elhasznált fürdővíz illetve a túlfolyó víz a Szilas patakba folytatta útját.

A környezet fokozottabb beépítése miatt szennyezetté váló patak helyett alternatív vízlelőhelyet kellett keresni, ezt 1977-ben két bő vízhozamú kút fúrásával oldottak meg.

A rendszerváltást követően a strandot a Fővárosi Fürdőigazgatóság eladta, mivel hidegvizű strandként nem vehette fel a versenyt az egész évben üzemelni tudó létesítményekkel. Magánkézben üzemelt még egy ideig, azután elkezdődött csendes pusztulása azzal, hogy horgásztóvá alakították, később pedig a Suzuki Ász tárolt itt autókat.

Az egykori strand területén lévő öltözők lebontásra kerültek, alapfalaik, egykori helyük beazonosítása már olyan színtű feladat, mint Aquincum feltárása volt a XIX. században!

A medencét és a parkot, amelyben egykor játszótér, napozó, és focipálya volt, visszahódította a természet. Ott jártamkor egy bakcsó repült fel a medencéből, vagy legalábbis abból, ami a medencéből megmaradt…

A cikket a freeblogon is megtalálja:Lóúsztatótól a Suzuki Ászig