A távolságok megjelölése egyidős az úthálózat megjelenésével, s eképpen Európában a Római Birodalom volt az első államszervezet, amely – perzsa mintára – jeleskedett az úton megtett távolságok tudatos megjelölésében.

A rómaiak uralmuk idején 100.000 kilométer utat építettek. A központ – értelemszerűen – Róma volt, ahol a Forum Romanumon állt az arany mérföldkő. Ez a mérföldkő az 1-et jelezte. A rómaiak még nem ismerték a nulla helyi értéket. Aki tehát 9 mérföldet tett meg a Forumtól, az a 10-es mérföldkőig jutott.

A Római Birodalom felbomlása után a közútrendszer kiépítettsége és a közlekedés szervezettsége sok évszázadon keresztül nem érte el a korábbi fejlettséget. Magyarországon például rendszeresen karbantartott utakat csak a 19. századtól, a vasútépítések korától találunk. A döntő lökést az útépítéshez valójában mindenütt a motorizáció megjelenése adta.

Ahogy a Római Birodalomban Rómából indult el az utak számozása, Magyarország esetében nekünk egyértelműnek tűnik, hogy Budapest legyen az origó. Csakhogy amikor először merült fel az utak hosszának egységes kiindulóponttól történő mérése, akkor még Buda fővárosi rangja egészen friss esemény volt.

Summa summarum, a választás Budára esett. Először a Mária Terézia által újjáépített budavári palota bejáratánál egy kő jelezte, hogy innét számolják a megtett utat. A Lánchíd megépülte után ez a 0 kilométerkő a budai hídfőnél került elhelyezésre, de nem lehetett nagy megbecsültsége, mert egyszer csak eltűnt.

Hosszú évtizedekig senkinek sem hiányzott a jelölés, míg aztán 1932-ben a Hungária Automobil Club anyagi támogatásával a Clark Ádám tér déli oldalán elhelyezésre került egy márványszobor, Körmendi Frim Jenő szobrász alkotása. A nőalak Magyarország Védőasszonya, Szűz Máriát ábrázolta, jobb kezében a koronával. A talapzatra felírt szöveg arról tájékoztatta az olvasót, hogy ez a hely a magyarországi közutak kiindulópontja. A szobor 1945-ben, Budapest ostromakor megsemmisült.

A háború után a romeltakarítás és a termelés megindítása fontosabb volt, mint a megsemmisült 0 kilométerkő pótlása, ezért azt csak 1953-ban pótolták.

Természetesen Magyarország Védőasszonyának visszaállítása nem jöhetett szóba. Helyette Molnár László alkotása, egy távolba tekintő munkás került felállításra. Az alak kezeslábast visel, bal kezével egy autókeréken támaszkodik, jobbját pedig homlokához emeli.

A szobor erősen ideológikus tartalma a 70-es évekre már terhet jelentett az aktuális vezetésnek, ezért száműzték a rákoshegyi vasútállomás előtti térre.

Helyére Borsos Miklós szobrászművész jelenleg is a Clark téren látható három méteres, ovális ívelésű nulla számjegye került, amely nemcsak jól illeszkedik a környezetébe, hanem a mondanivalót is pontosan visszaadja, ideológiailag pedig – az előző két alkotástól eltérően – nem terhelt.

Hogy mi lett a jövőbe tekintő munkás sorsa?  1974-es száműzése óta áll régi-új helyén Budapest 17. kerületében Rákoshegyen, és figyeli rendíthetetlenül az előtte elhaladó Baross - és Szabadság utca forgalmát.