A Pesti Hírlap  1918. november 1-jén így tudósított a Tisza István miniszterelnök elleni merényletről:

„A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. - Mit óhajtanak? A civil válaszolt: -

Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? - Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak.

Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten. Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: - Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. - Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! - Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. - Nem teszem! - Álljanak félre a nők! - Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. - Na, hát mit akarnak? - Maga az oka a háborúnak! - Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. - Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! - Nem én vagyok az oka! - Álljanak félre a nők! Semmi válasz… - Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte.

- Végem van, – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie.

A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

Tisza István meghalt, de a szelleme tovább élt, egyesek örömére, mások bánatára.

Az őszirózsás forradalmat követő negyed évszázadban az előbbiek voltak kormányzati pozícióban, s nekik volt meg a lehetőségük arra, hogy Tisza István néhai miniszterelnöknek szobrot állítsanak.

De nem is akármilyet!

Tisza halála után tizenhat évvel, 1934-ben avatták fel a monumentális szoborkompozíciót az Országház északi oldalán lévő parkban. A szoborcsoport tetején egy kígyóval küzdő, megsebzett kőoroszlán haláltusája az ármányt jelképezte, amely Tisza István halálát okozta. A főalak, Tisza István szobra 5 méter magas volt, két oldalán a bőséget jelképező földművelők csoportja illetve egy családjától búcsúzkodó katona állt.

A világháborút követően, 1945-ben ismeretlenek - népítéletként - ledöntötték Tisza István szobrát, magát a szoborcsoportot pedig három évvel később teljesen eltávolították.

Innentől kezdve az egyes alakok önálló életet kezdtek el élni. Tisza István alakját beolvasztották, valószínűleg az 1951-ben felavatott Sztálinként született újjá. A hatalmas kőoroszlánt először a XII. kerületi Hegyalja úton, az egykori tabáni temető helyén állították fel, ahova a Buda ostrománál elesett egykori honvédeket temették. Később az oroszlánt szétfűrészelték és nyersanyagként osztották szét szobrászok között.

A jobboldali szoborcsoport, amely eredetileg a "Bőség" nevet viselte, Esztergomba került és "Magvető" néven lett a helyi városkép része egy eléggé perifériás helyen, a vasútállomás előtti térségben.

A baloldali szoborcsoport a II. kerületi Hűvösvölgyi úti laktanya udvarán lett felállítva a "Katona búcsúja" néven. Amikor a honvédség eladta a területet, a szobrot elvitték Kecelre. Jelenleg a Pintér Művek szoborparkjában található.

Bár Tisza István szobra megsemmisült, az egykori miniszterelnök szellemiségét ápolni kívánó Tisza István Baráti Társaság úgy döntött, hogy elkészítteti, és újra felállítja Tisza István szobrát. A szobor bemutatására a merénylet egykori helyszínén és évfordulóján, október 31-én, a Hermina úti Róheim villában került sor.

A cikket a freeblogon is megtalálja:

Tisza István 2.0